Hagyományos tábla alatt azt értjük, hogy nem műanyag dobófelületű elektromos gépre, hanem

valamilyen egyéb anyagból készített táblára fémhegyű nyilakkal dobunk.

 

A kommerszebb táblák összepréselt papíból készülnek és általában mindkét

oldalát lehet használni.

Egyik oldala a szokásos darts táblákra jellemző számfelosztással van kialakítva.

 

 A másik oldaluk egy lőlapra emlékeztető dobófelület.

 

Ez a tábla közel sem olyan tartós, mint a növényi rostból, szizál kenderből, készített verzió.

Itt jegyezném meg, hogy sokan azt hiszik az anyag struktúráját nézve, hogy állatszőrből készül, de nem. És nem is parafából, ez is tévhit. Bár régebben, lehet, hogy ezekkel is próbálkoztak...

Nagybátyámtól kaptam gyermekkoromban valamilyen szivacsos anyagból készült táblát, ami nagyon jól szét bírt ázni az esőben, mikor a garázsajtón kint hagytuk a kertben, de gyorsan, jól megszáradt és dobálhattunk rá tovább.

Akkor mi még a pikádó kifejezést ismertük erre a sportra és nem a dartsot. De ez mellékfonal.

 

Nos, ezt a növényt, a szizál kendert, tartóssága okán sokféle területen használják, hasznosítják, de most minket a dartsos vonal érdekel.

 

 

A nagy előnye ezeknek a tábláknak, hogy nagyon tartósak, több ezer szúrást kibírnak négyzet-centiméterekként, akár 8-10.000-et, ugyanis a rostok összehúzodnak. Dióhéjban ez a lényeg.

 

 

 

 

Legközelebb ezen alapanyagú táblák kialakításbeli különbségeiről olvashattok.

 

Folytatás következik...