A csocsó egy nagyon jellegzetes kocsmasport. A játék során elfelejtheted a hétköznapok problémáit és pár percig tényleg csak a játéknak élhetsz.

De vajon hányan tudják, hogy ez a ma igencsak népszerű játék hogyan is alakult ki? Ki találta fel? Ha már benned is felmerültek ezek a kérdések, akkor van egy jó hírünk: ebben a bejegyzésben mindenre megkapod a választ.

Úgy tűnik, hogy a csocsó a 20-as és a 30-as években Németországban és Franciaországban is népszerű volt, a játék atyjának mégis a spanyol (galego) Alejandro Finisterrét tartjuk.

Az 1919-es születésű férfi egy barcelonai kórházban tartózkodott a spanyol polgárháborús sérülései miatt, amikor is úgy döntött, hogy egy játék feltalálásával felélénkíti az unalmas kórházban töltött napokat. A beutalt betegek nagy része olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy lehetetlenné vált számukra még annak az esélye is, hogy valaha focizzanak.

Finisterre, aki szenvedélyesen rajongott az asztaliteniszért azt gondolta, hogy ugyanúgy, ahogy a teniszből kialakulhatott az egyik kedvenc sportja, miért ne lehetne az „asztalifoci” is élvezetes.

Így jött tehát Finisterre ötlete, mellyel lelket öntött az elkeseredett focirajongó fiatalokba. Elkészült az első csocsóasztal és a kórházban bajnokságokat rendeztek, így szórakoztatóbbá váltak a szürke, beteges hétköznapok.

Finisterre a kórházban dolgozó baszk asztaloshoz, Francisco Javier Altunához fordult segítségért ötlete megvalósításához. Altuna a galego minden utasítását követte és közös erővel megalkották a csocsót.

1937-ben a csocsó atyja szabadalmaztatta találmányát, de állítólag a Franco-rezsim ellen Franciaországba menekülve egy hatalmas viharban minden papírját elvesztette, még a szabadalmi rajzait is. Finisterre csak 1976-ban, a diktatúra megszűnésével tért vissza Spanyolországba, addig pedig bejárta Latin-Amerikát és tökéletesítette találmányát.

Amint láthatod, a csocsó története nem csupán egy játék feltalálásának története, hanem egy ragyogó ötlet, hogy hogyan lehet visszaadni a fegyveres konfliktusok sérültjeinek a reményt.