Az előző bejegyzésben már elkezdtük részletezni az olimpiai játékok és a biliárd kalandos viszonyát, ebben az írásban pedig tovább folytatjuk a történetet. Lássuk csak, mi történt 1993-ban és az után!

1993-ban a WCBS, azaz a World Confederation of Billiard Sports megfigyelői minőségben meghívást kap a GAISF (Nemzetközi Sportszövetségek Szövetsége) egy kongresszusára és ez nagy előrelépést jelent.

 A szövetség végül el is ismeri a WCBS-t és ez nagyjából éppen egybeesik a NOB újbóli visszautasításával. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság fontosnak tartja, hogy az André Gagnaux által vezetett konföderáció csatlakozzon a szövetséghez.

Hogy miért? Mert ez a lépés elősegítheti a biliárd olimpiai játékként való elismerését és a cél éppen ez.

1995 októberében a szövetség Szöulban tart gyűlést. André Gagnaux betegség miatt kórházba kerül, ezért a WCBS-t helyette Jorgen Sandman képviseli. A munkásságát a biliárdnak szentelő szervezet ezen az októberi találkozón még jobban bemutatja helyzetét és végre a GAISF felveszi ideiglenes tagjai közé. És hogy mitől lesz valaki a szervezet állandó tagja? A tagok a felvételtől számított két év után már teljes jogú tagokká válnak, és szavazati joggal is rendelkeznek.

Ez nagyon fontos fordulópontnak számít a sport történelmében, hiszen ezután azt a NOB is elismeri, így a biliárd megjelenhet a Világjátékokon.

Ezekben az években nagyon sok dolog történik a biliárd fajtáit egyesítő szervezet életében, például a GAISF és a Világjátékok Nemzetközi Szövetsége (IWGA) is elismeri. 1998. február 5-én a NOB kijelenti, hogy a biliárdot el kell ismerni sportként így a 2001-es akitai Világjátékokon már fel is kerül a programra.

Ezeket a sorokat olvasva már nincs kétségünk afelől, hogy André Gagnaux nagy csatákat vívott azért, hogy valóra váltsa álmait. Kevesebb, mint 7 év alatt megvalósította céljait: megalapította a WCBS- és elismertette a biliárdot sportként. Egészen 1996-ig, haláláig figyelemmel kísérte a WCBS tevékenységét és sorsának alakulását.