Az előző bejegyzésekben már bemutattunk számos hullámvölgyet a biliárd és az Olimpiai játékok közös történetében. A szálak néha összefonódtak, néha pedig reménytelenül messze kerültek egymástól, de ez nem adott okot a meghátrálásra: a biliárd mellett magukat elkötelezett WCBS szervezet tagjai tovább folytatták szorgalmas munkájukat.
2001 májusában a szervezet másodszor is megpróbálta a biliárdot a 2008-as pekingi olimpián szerepeltetni. A beadványuk néhány frissebb statisztikától eltekintve szinte semmiben nem változott a korábbi verzióhoz képest.
A remény ott élt a biliárd támogatóiban, azonban a következő évben, 2002 augusztusában, a NOB ismét nemleges választ adott, hiszen kimondta: nincs szándékában további sportokkal bővíteni a 2008-as Pekingben rendezett olimpiát.
Mindemellett a NOB egy meglepő kijelentést is tett, egy újszerű stratégiát alkalmazva kimondta, hogy minden sportot a bizottság által kifejlesztett módszer alapján kell értékelni: mind azokat, melyek olimpiai sportnak számítanak, mind pedig azokat, melyek azért küzdenek, hogy szerepet kaphassanak az olimpiák történetében. Az új stratégia másik célja az volt, hogy kiszűrjék, melyek azok a sportok, melyek nem adnak hozzá az olimpiai mozgalomhoz, és melyek azok, melyek modern sportként esélyt kaphatnak a bemutatkozásra.
Mivel a biliárd híveinek terve ismét kudarcba fulladt, valahol a vigasz reményét keresték és az nem is késlekedett. A Világjátékok megteremtették az egyensúlyt és ezzel együtt a kényelmet. Mivel a 2001-es akitai bemutatkozás sikeresen zárult a biliárd sportág számára, a 2005-ös duisburgi szereplés is biztossá vált.
Az egyetlen probléma a Japánban tartott 2001-es versenyen az volt, hogy az egyik sportoló szívrohamot kapott és bár az ellátás kifogásolhatatlan volt és a versenyző szerencsésen felépült, az eset rávilágított arra, hogy a sportolók nem rendelkeznek megfelelő biztosítással.